Idézetek

Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok?

"... a feminizmus célja nem egy bizonyos nőtípus létrehozása. Az a gondolat cseszi el olyan régóta a feminizmust, hogy vannak inherens módon "jó" és "rossz" nőtípusok - az a tévhit, hogy "mi" nem fogadhatjuk el a kurvás csajokat, a sötét csajokat, a rosszmájú csajokat, a takarítónőt alkalmazó csajokat, az olyan csajokat, akik otthon maradnak a gyerekekkel, az olyan csajokat, akik "tündérporral üzemel" lökhárítómatricával ellátott, rózsaszín Mini Metrót vezetnek, a burkás csajokat, valamint az olyan csajokat, akik azt képzelik, hogy feleségül mennek Zach Braffhoz a Dokikból, és időnként a mentőben szexelnek, miközben a stáb többi tagja nézi és tapsol. Tudjátok mit? A feminizmus mindnyájatokat befogad.
Mi a feminizmus? Egyszerűen az a nézet, amely szerint a nőknek ugyanolyan szabadoknak kell lenniük, mint a férfiaknak, akármilyen dilisek, ostobák, hiszékenyek, rosszul öltözöttek, kövérek, lusták vagy önteltek is."

Máté Angi: Az emlékfoltozók

A könyvről írt gondolataim itt megtalálhatók

 

"Végül elővették a nagymama énekének hangjait, a melegséget, a puhaságot, rávarrták azokat a harmadik, a színes kendő lyukas részére, megfoltozták a fiú emlékét, eszébe juthatott így a nagymamája éneke, melege, puhasága. Miután végeztek az emlékfoltozással, felvitték a kendőket a padlásra, kiteregették a fecskefészkek mellé, lengtek-lobogtak a megfoltozott emlékek." (7.o.)

"Ha egy tündérrigólány szomorú, meg kell keresnie a másik tündérrigólányt, olyankor egymáshoz teszik arcaikat, úgy, hogy egyikük jobb szeme másikuk bal szemébe nézzen, pillogtatnak, s pilláikkal kisepregetik a szomorút." (19.o.)

"Egy nap pillangók hullottak az égből, úgy, mintha versenyt ejtőernyőznének valamennyien, vagy mintha valaki az égben szivárványt fűrészelne, s abból hullana alá a forgács, a színes libegés." (31.o.)

"A sírások szeretnek odúban lakni, jó ott nekik - tudta meg a faodúbarna tündérrigólány, mikor ujjai rátaláltak a fa kérgére kövült, fényesen szivárgó gyantára." (68.o.)

"A beborult világban minden ölelni kezdte egymást, a ház, a kert, ölelték a két tündérrigólányt, azok is szorították egymást, s ettől a beborult, felleggé lett világ felszakadt..." (70.o.)

 

 

Pablo Neruda válogatott versei

 

"Nem akarok tovább gyökér lenni a mélyben,
tétován tekeregni, álmomban dideregve,
egyre csak fölfelé, a föld nyirkos színéig,
szívni és gondolkodni, mindennap újra enni.

Nem akarok ennyi nyomort magamnak,
Nem akarom tovább a gyökeret s a sírt,
ezt a pince-magányt, ezt a halotti kocsmát,
megdermedek, meghalok bánatomban.

(....)

Én csak megyek nyugodtan, szememmel és cipőmmel,
dühvel és feledéssel,
hivatalokba járok, ortopéd-üzletekbe,
és udvarokba, hol a dróton ruha szárad:
alsónadrágok, ingek, törülközők zokognak
lassú, szennyes zokogással."

(Részlet a Walking Around c. versből. Somlyó György fordítása)

"Hogy tartja fönn magát a hab,
megcsúszva a sör tetején?

Miért van, hogy a sötét korokban
láthatatlan tintával írtak?

Hol van a tenger közepe?
S a hullám miért nem arra tart?

Megkérdhetem-e könyvemet,
hogy igazán én írtam-e?

Kitől kérdezhetem meg azt,
mivégre jöttem a világra?

Mért mozgok, ha nem akarok,
mért nem tudok veszteg maradni?

Mért robogok kerekek nélkül,
szárny s toll nélkül mért repülök,

s mért kelek új meg új utakra,
ha csontjaim Chilében élnek?"

(Részlet a Kérdések Könyvéből. Somlyó György fordítása)

"Vízverte kantár, ágak bolthajtása,
léptek lépte, tört csillagképek éji
növényzete, mint a jég, mint a hold, forgószelet hozó ló,
nyilakkal beborítva, mint egy fagyos kísértet,
tele a düh ágyában ma született kezekkel,
csapkodó szárnyas alma a rettegés rettentő
zászlójának hatalmas királyságába zárva."

(Részlet a Lovas az esőben c. versből. Orbán Ottó fordítása)

"Akárki kérdi majd, később, valamikor,
egy nevet lelve, a magáét vagy a másét,
jobban mért nem becsültem meg barátságát,
szerelmét,
eszét vagy tébolyát vagy alkotását:
igaza lesz: énrám az volt kiszabva,
hogy megnevezzelek: téged, ki közel vagy
s téged, ki messze; kit hősiesen szerzett sebéért,
a nőt, mert teljes pompában virágzik,
a gőgöst, mert olyan ártatlanul tolakvó,
az elfeledtet, mert híres homály takarja.

De nem volt mindegyikre elég idő, se tinta.

Vagy tán a város, az idő fogyatkozása,
a könyörtelen szívű órák
lüktetése szabta ki sorsom,
hogy történt valami, s nem vettem észre,
nem tudtam felfogni minden jelentést:
bocsánat mind a jelen nem levőktől:
kötelességem az volt, hogy mindenkit megértsek,
az őrjöngőt, a gyöngét, a hősit és az aljast,
a hálátlant, s a végső könnyekig hűt,
a megváltót, akit bilincsbe vertek,
s a vidámság gyászba borult vitézét.

De jaj, minek soroljuk igazad,
hiszen csak abban éltem,
hiszen mindegyik mindig én vagyok,
hiszen az én nevem mindig a te neved volt."

(Mindenkit tudni. Somlyó György fordítása)

Tracy Chevalier: Isten teremtményei

 A könyvről írt gondolataim megtalálhatók ITT

Michael Ancher festménye
"Mary Anningen a szeme uralkodott. Ez már legelső találkozásunk alkalmával kiderült, noha akkoriban gyermeklánynak volt még mondható. Fényes, barna gombszemének kövületvadász ösztöne folytonos keresgélésre hajtotta, olyan utcákba és házakba is betekintett, amelyekben a legcsekélyebb esély sem volt bármi érdekeset látni. Ettől igen élénknek látszott olyan esetekben is, amikor nyugton volt. Nővéreim állítása szerint magam is ide-amoda pillantgatok ahelyett, hogy illedelmes nyugodtsággal néznék, és ezt nem bóknak szánták, mint azt én Mary esetében tettem. "

"Úrinőnek lenni olykor felettébb unalmas."

"Lyme -ban akkoriban még nem viseltek turbánt - arról azonban utólagosan beszámolhatok, hogy Margaret divatba hozta a lyme-i nők körében, és néhány éven belül már mindennapos látvány volt a főutcán fel és alá sétálgató turbánsereglet. Abban nem vagyok biztos, hogy a turbánok éppúgy illettek az empire vonalú ruhákhoz, mint a másféle kalapok, és szerintem jó néhányan titokban kinevették, de vajon mi mást jelentene a divat, ha nem szórakozást?"

"Úgy vagyok a ritkaságok keresésével, mintha négylevelű lóherét keresnék: nem az számít, hogy mennyire kimeredt szemmel nézem, hanem hogy amit nézek, mennyire tűnik másmilyennek (...) A mintázatok akkor is előbukkannak, ha minden más csak nagy kuszaság."

"A tiszteletes felolvasása közben  a kötet lapját nézegettem. A szavaktól balra  Ussher püspök vörössel írott időrendi számításai álltak. Ussher püspök szerint az Úr Kr. e. 4004 -ben az október 23 -a előtti éjszakán teremtette az Eget és a Földet. Ezen a precizitáson mindig megdöbbentem."



".- Tehát minden egyes szikla, amit látunk, olyan, ahogyan Isten kezdetben megteremtette - erősködtem. - És a Teremtés Könyve szerint előbb a sziklák jöttek, és az állatok csak utánuk.
- Igen, igen - kezdett türelmetlenkedni Jones tiszteletes, mintha láthatatlan szalmaszálat rágicsált volna.
- Ha így van, akkor hogyan kerülhettek az állatcsontvázak a sziklák belsejébe, hogyan válhattak kövületekké? Ha Isten az állatok előtt teremtett sziklákat, akkor hogyan lehetnek kövületek a sziklákban?"

"Ekkoriban túl fiatal voltam még, hogy megértsem Joe választását, de később beláttam, bátyám egyszerűen csak hétköznapi életet akart élni. Nem akarta, hogy úgy beszéljenek róla, mint rólam, hogy kigúnyolják, amiért ócska ruhákat visel, és mert legtöbb idejét a parton tölti, ahol egyedül a sziklákkal társaloghat. Olyan akart lenni, mint a többiek Lyme -ban - biztonságban élni, azzal a kilátással, hogy egyszer tisztelni fogják - , és fejest ugrott az inaskodásba. Semmit sem tehettem. Vajon ha nekem ajánlottak volna egy olyan esélyt, mint Joe-nak - ha egy lány szakmát tanulhatott volna -, én is ezt választom, és szabó, hentes vagy pék lettem volna?
Nem. A ritkaságok keresése a csontjaimban volt. Minden későbbi szerencsétlenségem ellenére, ami abból adódott, hogy folyton kint voltam a tengerparton, nem adtam volna oda egyetlen kövületet sem a tűért, a bárdért vagy a kemencéért. "

"...arra gondoltam, vajon miért mindig a csinos lányokat mentik meg először, a csúnyákat meg csak később. Így működik a világ..."


 

Jane Austen: A mansfieldi kastély

 

A könyvről írt gondolataim megtalálhatók ITT

 

"Így tehát eldőlt, hogy meglesz a bál, s az érdekeltek még a nap folyamán tudomást szereztek róla. Sürgősen szétküldték a meghívókat, s Fannyn kívül még sok más ifjú hölgy is boldogító gondokkal tért aznap este nyugovóra. Fanny esetében a gond szinte felülmúlta a boldogságot; mert ha valaki ilyen fiatal és tapasztalatlan, s nem áll nagy választék rendelkezésére, és nem bízik saját ízlésében, akkor a "mit vegyek fel" problémája ijesztő méreteket ölt." (229.o.)



"Egyébként butaság bármit is kérdezni, ha fiatal hölgyekről van szó... három nővérről, aki épphogy kinőtt a gyerekkorból; anélkül is pontosan tudjuk, hogy milyenek: igen sokoldalúak és kellemesek mind a hárman, az egyik nagyon csinos. Minden családban van egy szépség; ez a szabály. Ketten zongoráznak, az egyik hárfázik; s mind a hárman énekelnek, vagy énekelnének, ha tanítanák őket, esetleg annál jobban énekelnének, minél kevésbé tanulják, vagy valami hasonló."(261.o.)

"Soha még a legkiválóbb szerző sem vetett papírra két ilyen sikeres sort - a legmohóbb életrajzíró sem bukkanhatott soha ilyen szerencsés leletre. A szerelmes nő lelkesedése még az életrajzíróénál is nagyobb. Neki már a kézírás is mennyei üdvösség, függetlenül a tartalomtól. Földi halandó tollából még soha nem kerültek ki olyan tökéletes rajzolatok, mint Edmund középszerű betűi. Ha sebtiben kapta is oda őket, nem volt hiba bennük, s az első három szó - "Drága, kedves Fannym" - oly gyönyörű lendülettel sorakozott egymás mellé, hogy a címzett egy életen át el tudott volna andalodni rajtuk." (240.o.)




"De Shakespeare -rel valahogy akkor is megismerkedik az ember, ha nem olvassa. Ott van minden angolnak a tudatában. A gondolatai és szépségei annyira elterjedtek, hogy lépten-nyomon beléjük ütközünk; ösztöneinkkel ismerjük. Akiben van egy csöppnyi fogékonyság, akármelyik darabját felütheti egy jó résznél, s máris együtt tud szárnyalni a szellemével." (303.o.)


 Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

 

A könyvről írt gondolataim megtalálhatók ITT 

 



kép forrása: http://menamisan.tumblr.com/post/27869540405
"Világéletemben ebben a házban laktunk. A szüleim még a Berkley-ben ismerkedtek meg főiskolás korukban, de alighogy ott végeztek, összeházasodtak, és apa jogi tanulmányai miatt L.A.-be költöztek, anyám pedig nem sokkal azután, hogy a Willoughby-n megvették ezt a helyet, és berendezkedtek benne, megszülte Joseph-et. A főiskolán anyám csak nagy üggyel-bajjal tudott főszakot választani, mert nem igazán tudta mi tetszene neki, ám erre a házra azonnal lecsapott, mert olyan barátságos kis ékszerdoboz volt, a tetején piros cserepekkel, meg az ajtaja fölötti esővédőre felkúszó bougainvillea-rengeteggel, az utcára néző ablakok rézsútos, rombusz alakú osztásai pedig pontosan úgy festettek, mint amelyek csakis egy boldog családot foglalhatnak keretbe." (29.o.)

kép forrása: zsazsabellagio.blogspot.com
"A konyha megtelt a sülő vaj, a cukor, a citrom és a tojás illatával, ötkor felberregett az időzítő, én pedig kivettem, és a sütő tetejére tettem a tortát. Csend borult a házra. A csokireszelékes tál pont ott volt kéznél a pulton, a torták pedig akkor a legfinomabbak, amikor kiveszik őket a sütőből, nem is tudtam megállni, hogy oda ne nyúljak a tortasütő széléhez, a legkevésbé feltűnő részéhez, és le ne csípjek belőle egy falatnyi meleg, szivacsos, aranybarna darabot. Alaposan megszórtam csokoládéval. Aztán befaltam az egészet." (14.o.)


Related Posts with Thumbnails