Rólam



Heloise vagyok, egy bibliofil, macskamániás, sorozatmániás, filmmániás, grafomán hölgyemény. Bár eme blog szempontjából csupán az első és utolsó szó a releváns. Bibliofil létem kezdetéről nem igazán tudok beszámolni, hiszen amióta csak az eszemet tudom, könyvek vettek körül mindenhol. Szüleim, nagyszüleim mind-mind irodalomszerető emberek, akiknek a könyvespolcai már kiskorom óta roskadásig telve vannak, így azt hiszem nem is csoda, hogy én is könyvmoly lettem. Emlékszem, még középső csoportos voltam, mikor megkértem nagymamámat, hogy tanítson meg engem is olvasni, mert azt én már akkor valami elképzelhetetlen csodának tartottam. Azóta olvasok szenvedélyesen. Persze, az évek során azért változtak az olvasmányaim, és a könyves ízlésem is...

A blogra 2009. július 29 -én véstem fel első feljegyzésemet - hála a mindenható blogspot urunknak - , s már a kezdetén is úgy voltam vele, hogy ezen a felületen mindenféleképpen az olvasmányélményeimet és a könyvekkel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani a két húgommal, akik szintén bibliofil kisasszonyok, hátha tudok ajánlani nekik egy-két jó könyvet így a messzi távolból, s nem kell a következő találkozásunkig magamban tartanom az élményeimet. A könyvesblogom elkészítésében emellett nagy szerepet játszott a listamániám, és a krónikus feljegyezhetnékem. Eredetileg úgy gondoltam, hogy ez egy jó időtöltés lesz arra a nyári szünetre, aztán... hát így maradtam.

A blog címe... nos, mikor bloggerkisasszony lettem, az volt az első gondolatom, hogy valami jó és nem mindennapi címet akarok a netes olvasónaplómnak - ami nem mindenkinek jutna eszébe egy könyvesblog készítése közben, és amire nem fogok ráunni soha. S ekkor épp' a Szellemekkel suttogó ment a tévében...s innen már el is lehet képzelni mi történt. igen, a kreativitásom nem ismer határokat De azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ma már teljesen más címet adnék neki. 

A blogról igazából még annyit érdemes tudni - már aki kíváncsi rá -, hogy 2010. áprilisa óta itt nincs pontozás, csak írásban fejtem ki a véleményemet. Ennek több oka is van. Ahogy észrevettem, mindenkinek mást jelent a pontozás - akár 10-es rendszerben gondolkodik, akár csupán 5-ösben -, és hiába írom le a véleményemet, a poszt végén levő pontozás sokakat megkavarhat. Másrészt pedig az idő múlásával sok könyv átértékelődik bennem, hiszen jönnek az újabb és újabb könyvek, amikhez képest a korábban olvasottak vagy jobb vagy rosszabb pontozást kapnának utólag. Viszont az összbenyomásom, az élményeim, a gondolataim, amiket leírok, azok nem változnak (maximum csak egy újraolvasás során) - és hát itt van az a zárójeles dolog is, hogy egy számmal mennyire lehet kifejezni egy könyv által nyújtott élményeket...  Így úgy döntöttem, hogy nem vesződöm a pontozással. A bejegyzésekből szerintem azért elég világosan kiderülhet, hogy mennyire tetszett nekem az adott könyv (vagy éppen nem), és hogy miért. S szerintem legfőképpen maguk a miértek lehetnek nagy segítségek más könyvfalók számára, hogy eldöntsék, nekik tetszene-e az a könyv.

Azt hiszem, röviden ennyi. :-) Kedves Olvasó, Idetévedő légy üdvözölve a viktoriánus irodalmi szalonomban! Dőlj hátra, s nyugodtan csemegézz irodalmi kalandozásaim feljegyzéseiből.

Ha beszélgetni, gondolatot megosztani vagy füstjelezni szeretnél azt kommentben nyugodtan megteheted, minden visszajelzést szívesen fogadok. Ha viszont inkább levelet szeretnél nekem írni, azt az alábbi címre küldd, én pedig igyekszem mihamarabb válaszolni:
heloise.villette[kukac]gmail[pont]com





Related Posts with Thumbnails