2018. március 25., vasárnap

Suzy és a medúzák


Ali Benjamin egy videójában azt nyilatkozta, hogy amikor megkérik arra, hogy meséljen Suzy és a medúzák című regényéről és annak témájáról, ő egy kérdéssel szokott indítani válaszul: emlékszel-e arra a pontra az életedben, amikor rádöbbentél, hogy vannak dolgok, amik jóra fordulhatnak és vannak olyan dolgok, amik nem? Hogy vannak történetek, amelyek soha nem kaphatják meg a boldog véget. Ez a rádöbbenés mindannyiunk életében eljön egyszer más és más módokon: valakinek korábban, valakinek később. Ám ez a pillanat - legyünk akár fiatalok, akár idősebbek, a kor nem lényeg - , mindig összetöri az ember szívét apró, pici darabokra. 
A másik kérdés, amit rögtön ezután mindig feltesz a kérdező számára: emlékszel-e olyan pillanatra az életedben, amikor igazán magával tudott ragadni valami?  
A Suzy és a medúzák erre a két kérdésre adott választ és a szavak, emlékek mögött megbúvó érzéseket foglalja magába. Azt a leírhatatlan, felfoghatatlan, visszafordíthatatlan pillanatot, amely örökre válaszok nélkül hagyja az embert a veszteségével együtt, összetapasztva azzal a felemelő és felvillanyozó érzéssel, amikor valamiért igazán lelkesedni tudunk és az kitölti mindennapjainkat. Ali Benjamin regényében ez a két, totálisan ellentétes érzés kézenfogva együttjár egy olyan csodálatos kislánynak köszönhetően, aki képtelen elfogadni a dolgokat a miért?-ekre kapott válaszok nélkül.

Suzynak tizenkét éves korában kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy vannak történetek, amik nem kapják meg a maguk boldog végét. A nyári szünet utolsó heteiben jött a hír: legjobb barátnője, Franny megfulladt. Suzy képtelen felfogni, hogy hogyan lehetséges az, hogy vannak olyanok, akiknek az életből csupán tizenkét évnyi jutott. Kell lennie valami magyarázatnak, hiszen ilyesmi nem történhet meg "csak úgy".
Suzy elkezdi keresni a maga válaszait, nem is akárhogy: egy tudományos projekt keretében. Hiszen a tudomány nem hagyja az embert válaszok nélkül.

"Van, amikor annyira meg akarsz változtatni valamit, hogy egyszerűen nem bírsz ott maradni, ahol a dolgok normálisan mennek. "

Ali Benjamin regényében még az is nagyon tetszett, hogy a gyász és a veszteség érzése mellett nagy hangsúlyt fektetett a kiskamaszok kapcsolataira is, amit szintén fantasztikusan és hitelesen tudott ábrázolni. Suzy és Franny kapcsolata a kiskamaszkor küszöbén egészen más fordulatot vesz: az addig folyton együttlévő barátnők, akik mindent megosztottak egymással, távolodni kezdenek. Franny-t egyre jobban kezdik érdekelni a fiúk, illetve az olyan dolgok, amik az ellenkező nem figyelmének felkeltésére irányulnak. Suzy viszont nem változik vele: ő továbbra is abban a közös kis univerzumban szeretne tovább létezni, ahol csak ő és Franny voltak.
A két lány egyre távolodik egymástól: Franny új barátokat talál - és ráadásul pont olyan lányokat, akiket korábban mindketten elítéltek sekélyességük miatt -, Suzy pedig egyedül marad, és nem tudja, hogy mi változott meg alig pár hónap alatt. Hiszen ő ugyanaz az ember, aki korábban volt, és most már többé mégsem elég Franny-nek.
Suzy különleges lány, aki úgy szívja magába a tudományos érdekességeket, mint a szivacs. A tudomány valahogy jóval egyszerűbbnek tűnik számára, mint eligazodni a tinédzserek szociális útvesztőiben.

"…nem értem, hogy az emberek miért tartják a fecsegést udvariasabbnak, mint a hallgatást. ….Hiszen a hallgatás is többé-kevésbé ugyanazt jelenti, mint a fecsegés. Semmit. Különben is fogadni mernék, hogy az úgynevezett fecsegés több barátságnak vetett véget, mint a csend valaha is."

Suzy nem hajlandó megszólalni Franny halála óta, és így - az eddig amúgy se népszerű lány-  létezni is megszűnt osztálytársai számára. Akár egy kutató, így csendes megfigyelőként van jelen osztálytársai életében: sok mindent lát és sok mindent észrevesz, és levonja a (nem mindig) megfelelő következtetéseit a többiekről. Suzy számára érthetetlenek és bonyolultak ezek a kamaszkorban kialakult egészen másfajta barátságok és egyéb kapcsolatok, érdeklődések. Végig drukkoltam ennek a lánynak, hogy tudjon találni olyan társakat, akik tudják értékelni őt; akik felismerik, hogy mennyire különleges és nagyszerű lány ő. Szerettem, hogy Suzy nem akart feltétlenül beilleszkedni, bármennyire is magányos volt. Nem akart álarcot viselni azért, hogy a többiek befogadják őt a közösségbe. Nem akart tettetni vagy úgy tenni, mintha érdekelné olyan dolog, ami nem is. Suzy végig Suzy maradt - s azt hiszem, ezt az önazonosságot kevesen mondhatják el magukról akár felnőttfejjel is.

Ali Benjamin: Suzy és a medúzák
The Thing About Jellyfish
Fordította: Weisz Böbe
Libri Kiadó
316 oldal

5 megjegyzés:

Nikkincs írta...

A leírásodból ez is egy jófajta és igazán különleges ifjúsági könyvnek tűnik. Már nézegettem ezt is korábban, és mostanság mindig te vagy az utolsó lökés az ilyen könyvek felé :)
Amúgy ez szerintem fontos téma, amikor a lánybarátságok átalakulnak, legtöbbször szerintem hatással van az rájuk, hogy melyik lány mikor serdül és mikor lesz számára érdekesebb a felnőttség felé való kacsintás, mint a régi gyermeki együtt bandázás.

Bubu Maczkó írta...

Nagyon jó könyv, ami igazán megérinti az embert. Különleges a szerkezete is, és a történet is nagyon jó.
Tényleg jól megragadja, milyen, mikor a barátok nem egyszerre változnak, és Suzy Hermione óta a legjobb kislány hős :)

Heloise írta...

@Nikkincs: Ezt a könyvet tényleg bátran tudom neked ajánlani, szerintem te is imádnád. Ha megvan könyvtárban, és szembejön veled, ne hagyd ott semmiképp :)
Igen, és ráadásul kevés könyv dolgozza fel - vagy csak eddig velem nem jött szembe ilyesmi? Igen, a serdülés az első pont, ahol az eddig összekapcsolt utak szétválnak, és ez az első a legnehezebb, főleg, ha a másikuk ragaszkodna még ehhez a kapcsolathoz.

@Bubu Maczkó: Anno amúgy a te posztod miatt is vettem fel ezt a könyvet a várólistára :) És milyen jól tettem - tényleg szuper könyv :) Ali Benjamin nagyon jó stílusban ír és fontos dolgokról - ez pedig a kedvenc kombinációm.
Igen, Suzy-t én is nagyon imádtam, úgyhogy nagyon egyet tudok érteni ezzel a mondatoddal is :)

Panna írta...

Először is annyira szépek a képeid, bármilyen könyvhöz meghozzák a kedvet :) Másrészt köszönöm, hogy hogy már megint egy könyvvel bővült a kívánságlistám :D

Heloise írta...

Aww köszönöm szépen! Én a te csodás képeidet csodálom mindig :)
Óó ezt imádnád te is, biztos vagyok benne! Nagyon aranyos, ám mégis komoly történet - jó szívvel ajánlom! :)

Follow Me @photos_from_anna